Megnéztem a Szikraváros (City of Ember) című filmet. A hangulata magával ragadó, olyan, mintha a Dark City-t kereszteznénk Jeunet vízióival (Elveszett gyermekek városa, Delicatessen). Sehol egy fényes kép, sehol egy tiszta felület, sehol egy boldog ember. Mégis, gyermektörténet, tehát a fentiek light kiadása. No meg egy pici happy end a végére. Kapkodva, 5 perc alatt. Valahol húsz perc után éreztem, hogy ez egy erősen meghúzott könyv-adaptáció lehet. Gugliwiki és már megis van. Valóban. Ráadásul – természetesen – sorozat. Nagyobb meglepődés: az első részt kiadták magyarul is.
A film végén elszomorodtam. Annyira összecsapták a boldog véget, hogy sejthető: nemigen lesz folytatás. Ugyanaz a sors, mint az Arany iránytű esetében. Pedig kár azért is, ezért is. Van annyira jó történet mindkettő (az Arany iránytűt és folytatásait olvastam, az Ember-nek pedig a kivonatát futottam át), hogy befejezze Hollywood, amit elkezdett. De hát ilyen csökött ez a világ: ha nincs elég profit, akkor nem folytatjuk a trilógiát. Ha van elég profit, akkor az egy estés lezárt történetet is folytatják (Karib tenger kalózai, Avatar stb).
A kutyák pedig ugatnak.
Darkplant 